Ma a hazugságvizsgálat a high-tech gépekről és monitorokról szól. De a középkorban? Ott egyszerű, brutálisan őszinte módszerek voltak! 

Ki volt a középkori hazugságvizsgáló?

A középkori „igazságőrök” feladata az volt, hogy kiderítsék az igazságot, amikor a szavak nem voltak elégségesek.
Ők voltak a bírák és a városi vezetők segítői, akik különféle, gyakran furcsa teszteket alkalmaztak a gyanús személyeken.

Furcsa módszerek

1. Tűzpróba – kéz vagy kar égetése; ha túlélte, „igazat mondott”.
   
   

2. Vízpróba – ha a gyanúsított elsüllyedt vagy lebegett, a döntés megszületett.
   
   

3. Harapás próba – állítólag az igazságot mindig a harapás „megmondja”.
   
   

Bár hangzik brutálisan, a módszerek a hiedelmekre és a korabeli tudományra épültek.

Vicces tények

• A középkori hazugságvizsgálat néha inkább szórakoztató közösségi esemény volt, mint komoly vizsgálat.
  
  

• A „próbák” gyakran nagy nevetést váltottak ki a tömegből, különösen, ha a gyanúsított ügyetlenül teljesített.

A középkori hazugságvizsgálók bizonyítják, hogy minden kor próbálkozott az igazság kiderítésére, még ha a módszerek mai szemmel nevetségesek vagy ijesztőek is.
Legközelebb, mikor valaki azt mondja, „Biztosan igaz!” – gondolj bele: a középkorban ezt tűzzel és vízzel tesztelték volna!