Ha ma félsz a fogorvostól, képzeld el, milyen lehetett 500 évvel ezelőtt, a középkorban! Itt nem volt érzéstelenítő, nem volt modern műszer, és a borogatás sem mindig segített. A középkori foghúzó viszont kőkemény profi volt – szó szerint! 

Ki volt a középkori foghúzó?

A foghúzók nem csak „fogászok” voltak – gyakran borbélyok vagy sebészek végezték ezt a hivatást.
Feladatuk: eltávolítani a fájdalmas fogakat, gyakran egy gyors rántással, mielőtt a páciens elájult volna a fájdalomtól.

Eszközök és technikák

• Fogó, csipesz, néha kalapács (igen, szó szerint)
  
  

• Borogatás vagy valami alkohol a fájdalom csillapítására
  
  

• Egy jó adag bátorság a páciens részéről
  
  

A módszer nem mindig volt finom, de gyors és hatékony volt. Legalábbis a középkori mércék szerint!

Humoros tények

• A foghúzók gyakran utazó szakemberek voltak, mert minden faluban szükség volt rájuk.
  
  

• Ha a foghúzás nem sikerült elsőre… nos, a „második próbálkozás” már legendás történetté vált a faluban.
  
  

• Néha a helyi borbély és foghúzó egy személyben dolgozott – így egyszerre hajadtál és fogad is fájdalomért cserébe.
  
  

A középkori foghúzók bizonyították, hogy a bátorság és az ügyesség a fogászat alapja – még érzéstelenítő nélkül is.
Szóval, legközelebb, mikor a modern fogorvosnál ülsz, gondolj bele: legalább nem egy csipesz és egy gyors rántás között kell választanod!