Ha ma bemész a borbélyhoz, maximum egy hajvágást, borotválást, esetleg egy hideg sört kapsz a kezedbe. De ha ugyanezt tetted volna mondjuk a 14. században… nos, könnyen lehet, hogy foggal kevesebbel és pár deci vérrel szegényebben távozol! Igen, hölgyeim és uraim: üdvözöljük a középkori borbély izgalmas világában!

A „fodrász-orvos-fogorvos-hentes” egy személyben

A középkori borbély nem holmi ollószaki volt – ő volt az emberi test svájci bicskája.
Amellett, hogy hajakat nyírt és szakállakat formázott, vérvételt végzett, fogat húzott, sebeket varrt, sőt, néha még kis sebészeti beavatkozásokat is elvégzett.

Mindezt persze steril gumikesztyű és orvosi diploma nélkül, de annál több önbizalommal és borotvapengével!

Miért vált a borbély orvossá?

Egyszerű: mert a papok nem akartak vérrel bajlódni.
Az egyház tiltotta, hogy szent emberek vért ontsanak, így a praktikusabb (és kevésbé finnyás) borbélyokra maradt minden olyan meló, amihez pengét kellett ragadni.
A borbély tehát a korabeli sürgősségi osztály is volt – csak itt a várólista rövidebb, de a fájdalom garantált.

A híres borbélyrúd titka

A mai napig láthatod a klasszikus piros-fehér csíkos rudat a borbélyszalonok előtt. Tudod, mi az eredete?
Nem dizájn, hanem vér és géz!
A piros a vért jelképezi, a fehér a kötést, a kék pedig (néhány országban) a vénákat.
A rúd pedig azt szimbolizálja, hogy a páciens belekapaszkodott, miközben a borbély éppen csapolta belőle az életnedveket.
Szóval legközelebb, mikor elhaladsz egy ilyen tábla mellett, gondolj bele: ez a fodrászjel valaha az orvosi ellátás szimbóluma volt!

Műtétek, ahogy a nagy könyvben (nem) meg van írva

A borbélyok sebészek is voltak, de inkább az „improvizálós” fajtából.
A műtétekhez használt eszközök többnyire megegyeztek a borotváló készlettel: egy éles penge, egy rongy, és egy jó adag bátorság – a páciens részéről is.
Altatás? Legfeljebb egy bögre bor és egy gyors ima.

A középkori borbély, a falu hőse

Bár ma rémálmainkban sem szeretnénk rájuk bízni a vakbélműtétet, a középkorban a borbély életmentő szereplő volt.
Ő volt az, aki meggyógyított, megszépített, megfiatalított – vagy legalábbis megpróbálta.
Ha pedig nem sikerült, hát… legalább a gyászoló család tagjainak csinos frizurája volt a temetésre.

A középkori borbély igazi reneszánsz ember volt, mielőtt az reneszánsz lett volna.
Egy ollóval a kezében formálta nemcsak a frizurát, hanem a sorsokat is – néha szó szerint.
Szóval legközelebb, amikor a fodrászod megkérdezi:
„Milyen rövidre vágjam?”
csak gondolj bele: legalább nem kérdez olyat, hogy „csapolhatom a vérét is, uram?”